Részlet az eredeti mondából
Valamikor réges régen, még annál is régebben, amikorra gondolunk, óriások éltek itt, a Kelet-Mecsekben. Akikről most mesélek, Vashegyen (Zengő), a Hármashegyen és Kőhegyen (ma Kövestető Komló és Hosszúhetény között) meg a környező erdőkben éltek.
Három törzsük volt: a Vasgyúrók, a Kőmorzsolók és a Fanyűvők.
Vashegyen egy roppant nagy várban éltek a Vasgyúrók; egy közel akkora várban, Köves-hegyen a Kőmorzsolók; s az erdőkben, toronymagas faházaikban a Fanyűvők. A három törzset nemcsak lakhelyük különböztette meg, hanem az orruk formája is. A Vasgyúróknak hegyes, a Kőmorzsolóknak horgas, a Fanyűvőknek tompa volt az orruk. Kinek-kinek címerében is a hegyes, a horgas, vagy tompa orrú óriásfej díszelgett.
Mind a három törzsnek hétszer hetvenhét tagja volt, a kicsinyek, a felnőttek és az öregek együttvéve.
A Vasgyúrók vasat bányásztak, és abból fegyvereket gyúrtak, a Kőmorzsolók követ fejtettek a várak megerősítéséhez, máskor meg követ morzsoltak utak építéséhez. A Fanyűvők fákat téptek ki tövestől, mivel sok fa kellett a várak meg a toronymagas házak fűtéséhez.
A három óriástörzs békességben élt egymás mellett. Ha időnként ellenséges óriások vagy emberfaló sárkányok törtek rájuk, rögtön egymás segítségére siettek, és győztek is.
(Forrás: Dr. Pesti János: Az ördögszántotta hegy – Baranyai mondák, hiedelmek és történetek
ALEXANDRA Kiadó – 2002, Pécs)